Még egy kis Sziszike

Most néhány akkori bejegyzésemet másolom ide, hogy megmaradjon örök emlékül az utókornak,  milyen is volt a kicsi lány Sziszike és milyen terveket szövögettem vele a jövőre nézve.

"Sissy egyre nagyobb, okosabb és egyre szebb. Ha lehet ilyesmit mondani. Mindenki megállít, hogy megsimogathassa.
Nagyon büszke vagyok rá. Lassan már lehet majd vele kocogni és sokkal nagyobbakat sétálni. Sajnos a parvó vírus megtámadta őt is, így óvatosan duhajkodunk.
Hallgat már a nevére és szépen tanulgatja az alap szavakat." (2011.03.05)

"Ugye azt említettem, hogy néhány hónapja még el sem tudtuk volna képzelni a fiammal, hogy - ahogy ő mondaná- "egy állattal kell együtt élni"-
Na de ember tervez, Isten végez - egyébként épp ez az úrfi mondta, hogy ez ami velem történt nem büntetés, hanem feladat. Na ja ha az embernek van egy 15 éves nagy fia!

Szóval Sissy már két napja nem kel fel hajnalban. Átalussza az éjszakát, így én is egyre vidámabb vagyok.

Megyek is sétáltatni..."(2011.03.30)


2012. április 27-én tettem meg az első futólépéseket egy jobb és egészségesebb jövő érdekében.

"Ma megtettem az első futólépéseket :)

Aki látott nehogy most kuncogjon a markába, de ennyi volt :  3 villanyoszlop futi, 1 villanyoszlop séta. Sziszi összevissza ugrált, még meg kell neki is tanulnia futni velem. 
Ezen kívül kell egy szorosabb melltartó, valamint futócipő és egy mp 3-as lejátszó. "Csak" ennyi, de menni fog. Élveztem és éreztem, hogy jóóóó :)))
Ismertek, felelőtlen ígéreteket nem teszek. Amit kimondok meg is teszem.
Nos:
A MARATONT
NEM HISZEM HOGY le fogom futni, DE az új életem új kikapcsolódási formáját megtaláltam. Tévézés helyett.
Jó nem?"

Teltek a hónapok, lassan szeptember lett és folytatódott a küzdelem. Küzdelem a kilókkal és a futással. Éreztem, hogy jót tesz nekem, de ugyanakkor rendkívül nehéz volt átformálni az agyam és az addigi életformám. Itt egy akkori bejegyzés:

"Elég hosszú kihagyás után ( kb. másfél hónap, ez van, szánom bánom) nekiálltam újfent edzeni. Sajnos úgy meghúztam a jobb combhajlító izmom, hogy gyakorlatilag aludni nem tudtam kb. két napig. Aztán meg pár napig csak sántikáltam. Ez intő jel volt, hogy nem szabad lazsálni.
Azért van ennek a fránya genetikának egy igen-igen szemét tulajdonsága: akkor rúg beléd, amikor nem számítasz rá.
Az már csak hab a tortán, hogy ez alatt a röpke két hónap alatt, olyan szépen visszacsusszant rám kb. négy kiló, hogy gyakorlatilag adtam a sz@rnak egy pofont és a júniusi edzéseket lehúzhatom a wc-n.
Báj-báj Salma, gondoltam magamban.
Aztán valami emlék felmerengett bennem, ami egész végig vitt előre, sok más mellett is. 
Egyszer ( még megboldogult bálna korszakomban)  összefutottam egy régi "ismerősömmel", aki gyakorlatilag kg. 35 -40 kilóval kevesebbként látott -no meg vagy húsz évvel ezelőtt- utoljára. 
Na a többit nem mesélem, mert el lehet képzelni. Azt az elképedt arcot nem felejtem el soha. Na ez jut eszembe, mielőtt nekiállok mozogni.
Meg még sok más..."(2012.09.17)